Interjú: Orwell Disznói - HC-Punk malackodás a festői Bajáról

2017. január 02. - Timúr

od.jpg

 

Az Orwell Disznói egy bajai hc-punk csapat, akik bizony nagy űrt töltenek be a gusztustalan tátongó hiátusban. Több anyaguk is közkézen forog, amit a szintén hozzánk tartozó Hudini Records oldalon is meghallgathattok és le is tölthettek. Remélhetőleg hamarosan vendégül is láthatjuk őket Budapesten. 

NE: Mesélnétek egy kicsit a bajai punktörténelemrõl?

OD: Konkrét punktörténelemről nem lehet beszámolni. 1989-től volt pár jó zenekar, klubok, jó koncertek.

NE: Mikor alakultatok? Játszottatok előtte más bandákban? Ezekről mit lehet tudni?

Zebra: 2012 szeptemberének egy borgőzös vasárnapján alakult a zenekar. Norbi és én ültünk a konyhában és arra jutottunk, hogy még soha nem zenéltünk egy bandában. Ezért délután lementünk a próbaterembe ketten és írtunk hat számot. Ezek mind hallhatóak is a Disznóvilág lemezen, persze kidolgozottabb formában. Szóval, egy hirtelen ötlettől vezérelve jött az egész. Zebra és Ákos a HTT-ben (Hulladék Típusú Találkozások) zenélt együtt ami, egy 90 körül alakult punkzenekar, ami már nem aktív és mi is csak a kétezres évek után lettünk tagok benne egy újjáalakulást követően. Norbi és Ákos a Vigyázz Lépcső!-ben és a Dózer.hu-ban játszott együtt. Jelenleg az Orwell mellett az Arbeit Sektorban is együtt muzsikálnak, ami egy instrumentális industrial electro torzbasszusos torzgitáros őrület. Ákos játszott a KA Antisocial Project-ben is. Norbi még a StabilFrazírnak is a tagja, ami egy aktív SKA zenekar. Toszó a Kanülben basszerozott és a Korianderben dobolt.

NE: Van valami társaság vagy egyesületszerű kezdeményezés, ami összefogja a bajai zenekarokat?

Zebra: Barátok vagyunk, semmi crew vagy valami hangzatos baromság.

oddv.jpg

 

NE: Meséljetek kérlek a Disznóvilág lemezről!

Zebra: Ha valaki megkérdezné, hogy mikre vagyok a legbüszkébb az életemben, akkor az a lemez köztük lenne. Szeretem az elejétől a végéig. Maga a folyamat is rettenetesen jó volt, ahogy megszülettek a dalok vagy éppen a stúdiózás. Nagyon szívesen gondolok vissza arra az időszakra. Minden öntömjénezés nélkül mondhatom, hogy jó munkát végeztünk. De hallgassátok meg és döntsétek el ti! :)

NE: A múltkor is meg akartam kérdezni, de hogyhogy ez lett a nevetek? Irodalmi hatás ért, vagy Csók és Könny netán mindkettő?

Zebra: Mindkettő. Szeretem George Orwell-t és a Csók és könny-t is. Mikor először hallottam az Orwell disznói című dalt, már akkor piszok jó bandanévnek gondoltam. A hangzása kellően pankos. A mondanivalójáról pedig felesleges beszélni. Ha elolvasod és megérted az Állatfarmot, akkor érteni fogod a névválasztást is. És természetesen egy ilyen névválasztás után hihetetlenül nagy öröm volt, hogy Ambrózy úr elvállalta, hogy közreműködik a lemezen.

NE: Ellentétben a kortárs hc\hc-punk zenekarokkal egészen más megközelítést hallok ki a szövegekből. Ez tudatos, vagy így jött?

Zebra: Örülök, hogy ezt mondod és örülök, hogy odafigyelsz a szövegekre. A punk és hardcore szerintem rohadtul szövegcentrikus zene, éppen ezért igyekszem úgy megírni egy szöveget, hogy legyen tartalma is. Én olyan zenéket hallgattam mindig amik elgondolkodtattak. Mindenképp próbáltam, főleg az elején, az orwelli disztópia és a mai világ között párhuzamokat keresni. De természetesen előbb-utóbb minden terítékre kerül. Az újabb szövegeim például kifejezetten befele fordulnak és szólnak inkább magánéleti dolgokról, mintsem a világ eseményeire reflektáljanak. Nem vagyunk semmilyen politikai oldal támogatói. Nem vagyunk sem anarchisták, sem komcsik, sem nácik stb. Totál hétköznapi emberek vagyunk akik megéneklik a véleményüket. Mindemellett igyekszem mindig úgy megírni egy szöveget, hogy az ne legyen hiteltelen, ha én adom elő. Megénekelhetném azt is, hogy a barikádon harcolok meg a többi szokásos baromságot, de az hazugság lenne.

NE: Hogy fogadja a közönség Baján és máshol a OD-t? Hol és mennyit játszotok?

OD: Nagyon jól fogadják itthon és vidéken egyaránt. Baján tavasz végén vagy nyár elején és Karácsonykor szoktunk fellépni. Persze ha jön valaki vidékről és kell még helyi erő akkor azt is el szoktuk vállalni. A fellépéseket nem hajkurásszuk, de bárhova szívesen elmegyünk.

NE: Hogy látjátok a punk és a hc helyzetét 2016-ban?

Zebra: Nem tudom, hogy erre mi a jó válasz. Bele kéne látni a fejekbe, mondjuk egy-egy ilyen koncerten és megnézni a bennük kavargó gondolatokat. Azt megtudni, hogy mégis milyen érzéseket vált ki belőlük a zene, milyen gondolatokat indít el. Arra kéne rájönni, hogy szól-e még valamiről az egész vagy csupán agyonismételt, izzadtságszagú jelszavak kántálása.

NE: Voltak itt keveredések a tagoknál, errõl mit lehet tudni?

OD: A kezdeti felállás: Toszó dob, Arab basszer, Laci és Norbi gitár, Zebra ének. Toszó kiment Bulgáriába dolgozni pár hónapot, addig Ákos dobtulajdonos lévén felajánlotta, hogy kisegíti a brigádot próbákon. Toszó elfelejtett visszajönni így a lemezeken Ákos dobol. 2015-ben Arabnak volt egy komoly kézsérülése, ekkor őt átraktuk vokálozni és Zebrával ketten énekeltek, az addigra előkerülő Toszó pedig basszeros lett. 2016 elején Zebra távozott Angliába, hogy vagyonra tegyen szert. Innentől Arab a fő énekes a koncerteken. Ha valaki pedig nem tud jönni koncertre, akkor Csabi és Gergő jön helyettesíteni a Filthgrinder nevű helyi grindcore zenekarból, ez úton is köszönet nekik! Gergő basszuson és gitáron is helyettesített már.

NE: Mik a tervek jövőre?

Zebra: Hogy hazakeveredjek Angliából és ismét mikrofon mögé álljak. 2017-ben szeretnénk elkészíteni a következő kislemezünket. Négy új szám már meg is van szöveggel együtt.

NE: 2017-re vannak konkrét dátumok?

OD: 2017. január 14-én a várpalotai AZE N zenekar öt éves szülinapi koncertjével nyitunk Székesfehérváron a Nyolcas Műhelyben.

 

Orwell Disznói facebook

Orwell Disznói a Hudini Records bandcamp oldalán

Orwell Disznói bandcamp

 od1.jpg

Interjú: Erkölcsi Mozsdo

Egyik nap összefutottam az utcán egy régi jó cimborámmal, és egy gyors cigaretta közben - míg a kapitalizmus el nem választ - egymás zenei pályafutásáról beszélgettünk. Átküldte nekem a zenéjüket, és annyira fasza volt, hogy ennek apropóján a Nézeteltérés csinált velük egy interjút. A bazsevát a Hudini Records oldalán keressétek!

2.jpg

Tovább

Kritika(?): Ön gyilkos osztag?

Gondolat hányadék az Öngyilkos osztag kapcsán

Heti 6-8 filmet megnézek és nem tudom, hogy velem van-e baj, de egyre nehezebb elérnem a katarzist. Nyilván én is korunk filmjeire vagyok kíváncsi, hiszen ebben élek, de állítom, hogy évek óta tízből, ha kettő film nézhető. Világ életemben kerültem a képregény adaptációkat azon egyszerű oknál fogva, hogy egy-két kísérlet után rá kellett jönnöm, a képregény igazi formája a képregény, és nem a film.

ongyilokk.jpg

Tovább

Új név, régi irányelvek

avagy viszlát Reakció, szervusz NézetEltérés!

Újonnan érkezett követőink kedvéért úgy gondoltam, érdemes lenne tisztába tenni, annak idején miért éppen a Reakció nevet választottuk blogunknak, és most, lassan öt év elteltével, pár hónap fejtörés után miért érzem elérkezettnek a névváltoztatás idejét.

nelter0001.jpg

Ahogyan az oldal indulásakor megfogalmazott jelmondatunk jelezte: „A dolgok történnek, mi reagálunk!” A szlogen magába foglalta a blog eleinte lefektetett irányelveit, mely szerint bármi olyan dolog történik a világban, ami egy kicsit is megmozgatja a fantáziánkat, azt nem hagyjuk szó nélkül és azonnal megfogalmazzuk rá saját frappáns, lehetőleg minél több embert idegesítő, ámde releváns replikánkat. A névválasztás bizonyos szempontból tehát szerencsés volt. Reprezentálta az általunk képviselt attitűdöt, melynek lényege, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül, felesleges skatulyák elkerülésével nyilvánítsunk véleményt a világ dolgairól. Egy másik szempontból azonban kifejezetten szerencsétlenre sikeredett. A blog létrehozásának idejében jó ötletnek tűnt egy olyan álláspontból szemlélni a dolgokat, ahonnan a mainstream média nem igazán mert megközelíteni bármit is. Számunkra a reakció, mint fogalom egyet jelentett azzal (és bizonyos formában jelent is a mai napig), hogy szemben állunk azzal a fajta mentális degenerációval, amit a modern, globalizálódó világ eltorzult erkölcsi normái jelentenek. Mindezt persze a magunk módján, az internet korában, a poszt-modern irodalom és a neozsurnalizmus eszköztárát a tőlünk telő lehető leghatékonyabb módon kiaknázva tesszük, egyfajta furcsa, ámde hatásos ellentmondást generálva.

Egyszóval most úgy gondolom, ideje tisztába tenni a dolgokat: A Reakció annak ellenére, hogy határozottan ellenzi a napjainkban dúló, túlfűtött politikai korrektség által véghezvitt ámokfutást, nem politikai blog, egyik oldalhoz sem köthető szorosan, jelenlegi és volt szerkesztőinek világnézete és politikai hovatartozása pedig úgy gondolom, nem tartozik másra, kizárólag saját magánügyük. Két dolgot gyűlölünk igazán: az igazságtalanságot és az unalmat. Annak érdekében pedig, hogy kifejtsük ezekkel (és megannyi más dologgal) kapcsolatos véleményünket, nem szeretnénk semmiféle eleve elrendelt elváráshoz igazodva előre megtervezett karakterekként létezni, jól kigondolt és felépített forgatókönyv szerint zajló szerepeket játszani.

Lezárhattuk volna ezt a történetet már egy-két évvel ezelőtt is, azonban úgy éreztük, hogy bőven van még mit kiadni magunkból, viszont annak az ötlete, hogy a jövőben ezt más néven folytassuk, csak most érett be igazán. Sosem tekintettük magunkat „reakciós megmondóembereknek”, sokkal inkább egyfajta független alkotóközösségnek, akik ha kell, a sarkukra tudnak állni, és ki tudják magukból írni azt, ami éppen bántja a lelküket. Ez a jövőben sem lesz másképp. És hogy lezárul-e a névváltoztatással egy korszak? Tulajdonképpen igen is, meg nem is. Igen, mert szeretnénk megszabadulni az évekkel ezelőtt naivan magunkra aggatott skatulyáktól, és nem, ugyanis azon kívül, hogy megváltozik a blog neve, onnan folytatjuk az egészet, ahol abbahagytuk. Egyszerűen kiszélesítve saját kereteinket, szétszakítva azokat a korlátokat, amelyekbe egy ideje sajnos úgy látszik, akaratunk ellenére is beszorultunk. 

Az eredeti Reakció archívum elérhető a http://reakcioinfo.blogspot.hu oldalon, illetve az írások nagy része itt, a jelenlegi blogon is megtalálható. A reakcio.info cím év végéig még létezik, januártól pedig terveink szerint a blog.hu-s elérhetőség mellett egy új domainről is lehet majd látogatni az oldalt. Azoknak, akik most esetleg úgy gondolják, valamiféle köpönyegforgató faszfejek vagyunk, és távoznak a követőink közül, először is szeretnénk megköszönni, hogy egészen idáig velünk voltak, másodsorban pedig csak annyit mondanék: ha az idő múlásával egy adott magból nem fejlődne tovább véleményünk, nem alakulna személyiségünk, akkor azt hiszem, igen nagy bajban lennénk. Mi bármit is írtunk le, bármit is mondtunk, azt komolyan gondoltuk, és úgy érezzük, a gondolkodásmódunk semmiféle vállalhatatlan pálforduláson nem esett át az évek során. Szóval azokat, akiknek a név nem számít, szeretnénk megnyugtatni afelől, hogy a tartalom az elmúlt egy-másfél évhez képest egy fikarcnyit sem fog változni.

D.G.

---------------------------------------------------------------------------

Mikor legutóbb leálltunk a bloggal jó adag elkeseredés és kilátástalanság lett rajtunk úrrá. Volt úgy 2-3 év mikor felfedeztük a vélemény neten közzétehető formájának addiktív báját, és tényleg annyi hülyeség előtt álltunk széttárt kezekkel, hogy úgy éreztük értekeznünk kell róla. Örkény óta tudom, hogy a cím az mindig nagyon fontos. A filozófiaórák után pedig azt is tudom, hogy nagyon fontos a leírt, és a kimondott szó, hiszen azt hisszük, mindenki ugyanazt érti alatta, pedig ez egyáltalán nem igaz. A szó, hogy reakció sokakban politikai reakcióként él pedig mi csak arra gondoltunk, hogy: dolgok történnek, mi reagálunk. Sosem állítottuk, hogy jobbosak vagyunk, és sosem állítottuk, hogy balosak vagyunk. A magam részéről mindkét oldalon van mit felboncolni a szarkazmus műtőasztalán, de majd egyszer! A politikai elképzelés ugyanis nem irodalom, az irodalom pedig, ami politikai elképzelés az bizony propaganda, ha egyház, ha eszme, vagy bármi más mögé bújtatják. Sosem tagadtuk, hogy kik, vagy mik a példaképeink (vagyis voltak) sosem tagadtuk, honnan vagyunk eredeztethetőek, de jelenleg is történelmi pillanattény, hogy minket ezek már nem érdekelnek. Elegünk van a fáradt múltba révedő, fingot nyelt figurákból, elegünk van a retrográd művészeti elképzelések fojtogató keretei között, lázadó pózban tetszelgő idiótákból, viszont szeretjük a viccet, vagyis inkább a melankóliát (a hamvasi értelemben). Egy olyan eklektikus korszakban, mint a mai, úgy hiszem, mint tollat forgató ember, tök mindegy milyen hangnemet és formát ütök meg, mert a valódi lényeg a tartalom. Itt javasolnám mindenki számára a formafétis elhagyását! Hihetetlen nagy szellemi dimenziók tárulnak ki! Legyen az ember monarchista, Bayer Zsolt, 444.hu, kommunista, punk vagy skinhead. Az igazi Reakció ugyanis a tartalom elérése és befogadása után kezdődik, ehhez azonban át kell magunkat hámozni a formán. A forma csak héj, amit valamiért irdatlanul nagyra becsülünk mostanság. Erkölcsről és világnézetről papolnak csődkorszakba született szofista próféták. Hagyjuk már a hülyeséget! És a tartalom felvállalása: Nézeteltérés. A Nézeteltérés: Igény a megoldásra.

Timúr

Csírájában rohadjon el önismétlő avantgárd!

Élettér-Elmélet, Ra-I-zinger, Demodex @ Fészek Kulturális Központ, 2016.09.24.

Be vagyok ragadva két Budapest közé, két egyformán abszurd és egyformán visszataszító dimenzió peremén csorgó sörhabon csúszkálva keresem, de nem találom az elvesztett egyensúlyom. Itt dekkolok a klub ajtaja előtt, pontosabban az ajtóval átellenes utcasarkon egy közlekedési táblának támaszkodva figyelem kétkedve a jól megtermett, fekete bőrű ajtónálló fiatalembert. Túlzottan el van foglalva azzal, hogy minél jobban szemügyre vegye a mellette elhaladó japán turistalányok hátsófelét, és így képtelen észrevenni a háta mögül a mindenféle festményekkel teleaggatott, meglehetősen impozánsnak tűnő előtérből az utcára sunnyogó, szökésben lévő kubai dallamokat. Láthatóan elfoglalt, így egy ideig hezitálok, nem vagyok egészen biztos abban, hogy jó ötlet lenne-e odamenni és megkérdezni, hogy: bocsánat, barátom! Itt lesz ma este az Élettér-Elmélet koncert?

plak.jpg

Tovább

Támadnak az űrnégerek

avagy rövid gondolatmenet arról, hogy a magyar közélet valójában nem létezik

A múlthét folyamán arra sikerült rájönnöm, hogy Juhász Péter, Szanyi Tibor, Budaházy György, Vona Gábor, vagy épp Bayer Zsolt tulajdonképpen nem is léteznek. A magyar közélet problémái, mint valós tények nem többek mondvacsinált marhaságoknál, olcsó cirkuszi szemfényvesztésnél. Ha megfelelő szűrőkön keresztül engedjük át saját kis világunkba a körülöttünk elméletileg létező valóságot, akkor ezek a személyek és a jelenkor társadalmi életére elméletben kisebb vagy nagyobb hatást gyakorló tetteik a saját életünket, valamint a világegyetem egészének működését tekintve gyakorlatilag nem sokat nyomnak a latba, mondhatni teljesen súlytalanok. 

urneger.jpg

Tovább

Az Írófejedelem

Az Írófejedelem magasba emelt, szürke, szöszös kárpittal borított karosszékében, keresztbe tett lábbal trónol, tekintetét alig láthatóan görgeti végig az alatta morajló, hangyákként rohangászó, rendezetlen tömegen, és a tájon, melynek látványától szája, mint mindig, most is lefelé görbül. Enyhe émelygést érez gyomrában, torkában formálódik a zsíros gombóc.

 if01.jpg

Tovább

Gonorrhoea Go!

Azt hiszem, sikerült elkapnom a telefonommal egy ritka, igen rusnya nemi betegséget. Éppen ideje volt, hiszen nagyjából két hete vadásztam rá, éjt nappallá téve, megigézett élőhalottként járva a belvárost, de végül csak sikerült becserkészni, most már az enyém, senki nem veheti el tőlem. Boldogabb már nem is lehetnék, csak az USB-s töltő nyílásából szivárgó, átlátszó folyadék bűze zavar kissé néha, de mint minden mást, idővel ezt is meg lehet szokni, ha nem túlzottan finnyás az ember.

szif01.jpg

Tovább

A szar is szívmelengető, ha a mellkasunkra tesszük - avagy a honi újságírás konyhafilozófiai keresztmetszete

Nézem ezt a 444.hu-t, meg nézem ezt a 888.hu-t. E két torzszülött szülei olyan magukból kifordult ideológiák utolsó és végletes gyermekei, amik saját belső játszóterükké avanzsáltak az idők folyamán. De kezdjük a dolgok legelején, úgyis mondhatnám, távolról közelítsük meg tárgyunkat.

zsurnal.jpg

Tovább

Az afrikai hercegnő esete a lakótelepi life coach-csal

avagy csak nagyon, nagyon akarni kell...

És az megvan, hogy általában azokból lesz önjelölt motivációs előadó/tréner/life coach (nevezzük, ahogy csak akarjuk…), akik a saját életükben az égvilágon semmi érdemleges dolgot nem tudtak még hosszú évek verejtékes munkájával sem letenni az asztalra?

illllll.jpg

Tovább